Vajon mit jelent az, hogy siker? Mit takar egy sikeres nap vagy egy sikeres hét? És mi az, ami miatt úgy érzi az ember, hogy a csúcson van holott annyira fáradt, hogy alig áll a talpán? Mi az oka annak, hogy a kimerültség és az ébrenlét vékony kis elválaszóvonalán táncolok? 
 Mikor a mai nap felébredtem, kicsit féltem az angol dolgozattól, amiben szavakat kellett beírogatni és 5 mondatot kellett lefordítani a hivatalos levéllel kapcsolatban. Azon aggódtam, hogy biztosan nem fogok majd tudni semmit sem, de aztán mikor a dolgozat előttem volt, egyik szót írtam a másik után és a mondatokat is sikerült lefordítanom. Mondanom sem kell, hogy elégedett vagyok önmagammal, a teljesítményemmel. Tudok én, ha szeretnék. 
 Aztán meg tegnap első órában írtunk marketingből. Megérzéseim szerint, az is jól sikerülhetett hiszen egy fogalmat nem tudtam a többihez meg írtam valamit, ami feltehetően jónak bizonyul majd. Ma pedig megtudtam, hogy a nyelvtan dolgozatom, amit pénteken írtam nem lett 2-es, hanem egy jeggyel jobbat írtam, de nem tudom hogyan. Ez meglepetésként ért. 
 Úgy tűnik, sok olyan dolog van még, amit még meg kell tanulnom. Jövő héten matekból nagydolgozatot írunk, közgazdaságtanból is témazáró, pénteken vállalkozás dolgozat és december 2.-ára még meg kell írnom a töri/társadalomism. házidolgozatomat és készülnöm kell rá ugyanis szintén 2.-án abból is írunk egy nagy dolgozatot. Sokszor örülnék egy olyan hétnek, amin nem kell egy tantárgyból sem írni, de hát sajnos ez a hét nem a közeljövőben fog megérkezni. 

 Mostanában igencsak sanyarú a sorsom. Ezen a héten két tantárgyból is írtunk illetve a másodikból majd holnap fogunk - viszont szereztem egy jó jegyet is és azt hiszem a mai dolgozatom egész jól sikerült. Remélem legalábbis. 
 Ma olvastam egy cikket a Metropol-ban, amiben azt írta, hogy romániában 220 000 gyerek kap majd táblagépet a tankönyvek helyett. Először szabályosan behaltam azon, hogy ott képesek felfogni a diákok helyzetét (azon diákokét, akik több tonnás táskával járnak csakúgy, mint ahogy én is) ellenben Magyarországgal. Jó hát nem remélhetjük, hogy egy ilyen dolgot megszavaznak valahol ott fent, mert hát sokba kerülhet meg minden. Minden esetre ez a helyzet elég ahhoz, hogy az embernek elmenjen a kedve az élettől is. És még a 45 perces órákat nem is említettem. 
 Mikor meghallottam, hogy februártól olyan hosszúak lesznek az órák, teljesen kiakadtam. Már megszokottá vált közel 3 év alatt a 40 perces óra meg az, hogy nem kell ott sínylődni az iskolapadban délután 3-ig, de most még ezt is megcsinálták ott fent. Minden nap 7 órával plussz két korrepetálással elég fárasztóak lesznek a napjaim és még azoknak, akiknek több órája is van. 
 Teljesen kiakadtam, mit mondjak. Totál hulla vagyok néha így is, nem hiányzott ez a plussz 35 perc kb. Nektek mi a véleményetek?

 Sokat gondolkodtam azon, hogy miről is írjak - mostanra sikerült kitalálnom. Dorian Gray-ről írok, a filmről, amit Oscar Wilde regénye alapján készült. Úgyhogy bele is kezdenék. :)
 Egy arc, ami soha nem öregszik. Egy szépfiú, akinek a lelke oly csúf, hogy az már fertőzőnek is mondható. Egy szépfiú, aki éveken át barátja tanácsait követi és aki még a gyilkosságot sem bánja meg - egy ideig. 
 A rendezőknek sikerült olyan színészt keríteniük a főszerepre, akiről először nem mondaná meg az ember, hogy képes lenne hitelesen alakítani a nőcsábászt - a film elején egy csendes és visszahúzódó srácot alakít, de a végére már egyre romlottabb lesz. Hihetetlen - tényleg. Amikor én megnéztem a filmet még nem sejtettem az elején, hogy az lesz a vége ami. 
 A díszlet mondhatni megfelel az akkori kor vívmányainak. Ezzel nincs bajom - mivel van? :) 
 Összességében tetszett a film bár be kell vallanom, vonakodtam megnézni először. Úgy gondoltam, vannak ennél jobb filmek is és hát nem tudom, hogyan fogalmazzam meg. Vonakodtam megnézni, azt hiszem, csak így tudnám kifejezni magam, holott tényleg keresem rá a szavakat. De azt kell mondanom, hogy az elvárásaimnak bőven megfelelt és már csak a könyvet kéne megszereznem. Tervezem, hogy elolvasom, de még nem került rá sor. Na majd egyszer. Talán. :)

 Fiatal tehetségek. Feltörekvő énekesek. Mindenki ismeri ezt a műsort. Több, mint 270 000 ember töltötte le az alkalmazást - vajon mi lehet ennek az oka? 
 Ezt sajnos nem tudnám megmondani, de nekem egészen megtetszett. Pár alkalom után hozzám is elért a Rising Star láz és letöltöttem és jelenleg az utolsó előadót hallgatom. Egy Jimmy rajongó, akinek a hangja egész jó - tetszetős. 
 Szóval, ezt a sok-sok mindent ha akarnám sem tudnám egy kicsit jobban megfogalmazni, mert csak úgy dőlnek belőlem a szavak és nem igen tudok arra figyelni, amit írok. Eredetileg valami szépen felépített bejegyzést szerettem volna hozni, de hát ebből nem lett semmil. 
 A lényeg, hogy nagyon tetszik - már az ötlet is, hogy a közönség is szavazhat. Eddig még nem igen volt ilyen műsor, ahova "minket" is bevonnak - lehet, hogy külföldi minta alapján, de akkor is. Tetszik és továbbra is nézni fogom. Nos, azt hiszem egyenlőre ennyi lenne. ^^

 Hello. Szia. Szép estét. A nevem Ash és ezt a blogot saját őrült életem kibeszélésére hoztam létre. Filmkritikák, könyvismertetők és további érdekes dolgokat is szeretnék majd hozni, de megeshet, hogy zeneszövegeket is feltöltök, olyanokat, amik közel állnak a szívemhez. Már most elkezdem a tartalmat feltölteni hátha valaki kedvet kapna valami érdekes dolog megalkotásához. :) 
 Biztosan kérdezitek, mért pont ez a blog neve, hogy mért nem olyan, hogy XY Blogja, napjai stb... Hát azért, mert van egy szám, ami igazán megfogta a figyelmem és sehogy sem bírom kiverni a fejemből. Ez a dal nem más: Nickelback - If today was your last day. A szövegét elolvashatjátok majd ott oldalt a megfelelő menüben. 

"A legjobb barátom adta a legjobb tanácsot,
Azt mondta, minden nap ajándék, és nem előjog,
Forgass fel minden követ, hagyd el félelmeid,
És válaszd a járatlanabbik utat.
Az első lépés a leghosszabb lépés..."

 A másik legütősebb banda, akikért oda meg vissza vagyok az a Guns N' Roses. Lehet, már nem mai gyerekek, de a dalok, amiket megalkottak örökéletűek számomra. Még csak 2-3 éve ismerem őket igaz és nem állítom azt, hogy mindent tudok róla.
 Akkor ismertem meg, mikor Talán Attila az egyik tehetségkutatóban feltűnt és a Sweet Child O' Mine-t énekelte. Rájuk kerestem és egyre többet hallgattam a számaikat - ezek után úgy beléjük szerettem, hogy észre sem vettem. 
 Tehát ez az én történetem mára. Még töltögetem a menüket és remélhetőleg sikerül majd minél több információt megosztanom veletek. :)